Szerkesztés alatt...

EGY LEGENDA TÖRTÉNETE

Egy ötlet ereje

Az egész egy paddal kezdődött, a Corso Re Umberto sétányon, ahol a torinói Massimo D’Azeglio gimnázium fiatal tanulóinak egy csoportja eldöntötte, hogy az Angliából átvett futball nevű játék gyakorlására sportegyesületet hoznak létre. A lelkes ötletet tett követte. A székház ügye volt a legsürgetőbb. Ezt szerencsésen megoldották, mivel ügyüknek megnyerték a Canfari testvéreket, akiknek irodájuk volt az Umberto sétány 42. szám alatti épületében. Ebben a helységben tartották a Juventus alapító ülését. A Canfari testvérek és a diákok is részt vettek az alapító ülésen, ahol megválasztották az új klub első elnökéül Eugenio Canfarit.  Már csak az új csapat és klub nevének megválasztása maradt hátra. Mivel a fiatalok többsége még a 18. évét sem töltötte be, így gyakorlatilag ki volt kövezve az út a klub nevéhez. Az ifjúság latin szavát a Juventust választották. A névadó közgyűlés 1897. november 1-én fogadta el a Sport Club Juventus elnevezést, és ezzel bár akkor még nem voltak ennek tudatában egy legendát hoztak létre.  

Az új csapat hivatalos mezszíne a rózsaszín lett.  Az első felszerelés 1902-re a sok mosás következtében teljesen elkopott. Mivel a mezeket Angliában állították elő a vezetőség John Savage kereskedőre bízta az új mezgarnitúra legyártását. Savage Nottinghambe utazott, ahol megrendelte a csapat rózsaszín mezeit. Néhány hét után érkezett meg a csomag az új mezekkel. Az ünnepélyes leleplezést követően óriási meglepetésre fekete-fehér csíkos mezek kerültek elő a csomagból. A félreértés egy angol gyártásvezető személyéhez fűződik, akinek a megrendelésből kizárólag a fekete-fehér csíkos megfogalmazás rögzült. Egy pavlovi reflextől vezérelve azonnal Nottingham második csapatára a Notts Countyra gondolt, ezért a csapat fekete-fehér zebracsíkos mezeit gyártatta le, majd küldette el az olasz együttesnek Torinóba.

Az első három évben a Juventus csak helyi csapatokkal mérte össze tudását. 1903-ban bejutott az olasz bajnokság döntőjébe, igaz a finálét elbukta a Genoa ellen. Az 1905-ös év sorsdöntő változásokat hozott a csapat életében. Az elnöki székbe egy bizonyos Alfred Dick került, aki svájci textil gyáros volt. Ezután a klubbot szervezettség jellemezte, sőt néhány külföldi játékossal próbáltak erősíteni. Melynek köszönhetően elnyerte története első olasz bajnoki címét. Ennek ellenére a történelmi mag és Dick között komoly ellentétek alakultak ki. A belső konfliktusok nem szűntek meg, Dick ekkor hirtelen több játékossal kivált a Juventusból és 1906-ban megalapította az FC Torinót. 

A BONIPERTI KORSZAK

A Juventus mindent megnyer

Az II. világháború utáni sokkon az olasz labdarúgás gyorsan túltette magát. A futball népszerűsége rohamosan nőni kezdett. A Juve főleg gólveszélyes csatárok után kutatott. Egy Novara környéki kis településen bukkantak rá arra a csatárra, akit rövidesen Európa szerte rettegtek. Amint meglátták Giampiero Bonipertit játszani a pályán, máris szerződtették és  az 1946-47 bajnokság tavaszi hajrájában már a Serie A csapatban szerepelt. Ettől kezdve az 1961-es szezonig bezárólag játékosként öt, bajnoki címet, két Olasz Kupát nyert. A hetvenes évektől kezdve egészen a kilencvenes évekig látta el a Juventus elnöki tisztét. Az általa felépített Juventus hat bajnoki címet, Bajnokok Ligáját és UEFA kupát nyert.

Mindazonáltal a régóta várt európai sikert beárnyékolta az 1985.május 29.-i Heysel tragédia. Azon az estén valami megmagyarázhatatlan dolog történt a brüsszeli stadionban. A mérkőzés megkezdése előtt 39 ember vesztette életét, attól a pillanattól fogva a labdarúgás soha nem lett már olyan, mint előtte. A borzalmak ellenére a két csapat (Juventus-Liverpool) úgy döntött, hogy folytatja a játékot és végül a Juventus megnyerte a kupát. Ez a siker felvértezte a csapatot és képessé tette arra, hogy Tokióban elhódítsa az Interkontinentális Kupát az Argentonis Juniors csapatával szemben ezzel is tisztelegve a brüsszeli áldozatok előtt.

Boniperti elnöksége alatt Vycpalek és Carlo Parola alkották azt a megállíthatatlan gépezetet, amelyet az elnök elképzelt. A Juve uralkodása leginkább annak volt köszönhető, hogy fiatal olasz játékosokba invesztáltak, mint Zoff, Tardelli, Rossi, Gentile, Anastasi és Bettega. A 80-as évektől kezdve Boniperti továbbá képes volt külföldi játékosokat a klubhoz csábítani, akik hozzájárultak a Juve világhódító terveihez. Miután 1982-ben megnyerte a csapat a huszadik bajnoki címét a Juventus szurkolók eksztázisban voltak.

A csapat 20. bajnoki címét követően egész Olaszország is fejet hajthatott a csapatnak, hiszen az Olasz Nemzeti válogatott harmadszor nyerte el a világbajnoki trófeát és annak a csapatnak a fő támpillérjei a Juve játékosai voltak. külön kuriózumnak számít, hogy a vb-n mutatott játékának is köszönhetően (7 meccs- 6 gól) Paolo Rossi a Juve csatára elnyerte az Arany-labdát, második olasz játékosként a történelemben.

A vb után megnőtt a külföldi játékosok száma a csapatban, a lengyel Zibi Boniek és a még figyelemre méltóbb Michel Platini is zebra mezbe öltözött. Mint később kiderült a francia igazi világsztárnak bizonyult. Elegáns mozgása hihetetlen játéktudása és sikeréhsége két bajnoki, egy olasz kupa, egy-egy BEK és KEK ill. Európai Szuperkupa és Világkupa címhez segítette a Juventust. Sorozatban háromszor nyerte el az Aranylabdát. Ez a korszak volt Bonipert menybemenetelének időszaka.

Platini visszavonulása egybe esett azzal a korszakkal, mikor a csapat teljesen átszerveződött. Zoff még mindig a kormányrúdnál állt ugyan, de egy újabb tragédia ismét rávetült a csapatra, mikor a csapat egyik kiválósága Gaetano Scierra életét vesztette egy autóbalesetben. 1989. szeptember 3-a egy olyan dátum, amit egyetlen szurkoló sem fog elfelejteni.    

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés